Dub

A dub-zene a reggae instrumentális, sub-basszus központú verziója, ami a 60-as évek végén alakult ki és a 70-es években lett széles körben ismert.

Ez a zene már nem lett olyan populáris, mint a Ska, vagy a Reggae, viszont nagy szerepe volt az olyan népszerűvé vált stílusok kialakulásában, mint a drum and bass vagy a trip hop. A kislemezeket Jamaicában úgy vágták, hogy az a-oldalon volt a sláger, a b-oldalon pedig az instrumentális változata, amire a selectorok és az mc-k a saját verziójukat is elénekelhették.

 

Lee “Scratch” Perry

Dubot egy már létező zeneszámból úgy készítenek, hogy előtérbe keverik a ritmusszekciót, kihagyják vagy csak részleteiben használják fel az énekhangokat, és különböző effektek alkalmazásával teszik érdekesebbé az összhangzást. Fő jellemzője az erős és mély basszus használata. A hangszeresen előadott számokat stúdiókban, elektromos hangrendszereken dolgozzák fel, amikor is extra visszhangot és ütős hangszereket adnak a zenéhez, amire a többi hangszert és az énekhangokat helyenként rákeverik.

 

Lee „Scratch” Perry, az Upsetters vezetője a dub egyik úttörője gyakran használt túlzott reverb- (zengető) és delay- (visszhang) effektet a különböző hangszersávokra. A dub-zene után a 80-as években az electro, szintetizátor-hullám Jamaicára is elért, így megszületett a karibi ritmusokra épülő diszkózene, a Dancehall, mely a kubai son clave egyik ütemére, a tresillo-ra épül és napjainkig a legnépszerűbb stílus a szigeten.

 

 


 ~ Köszönet a PASO billentyűsének, Benkő Dávidnak!
forrás: Benkő Dávid János: Jazz és Jamaica (2010)  ~