Zene

Roots-nak hívják a kifejezetten rasztafári reggae zenét.

Ez a spirituális fajtája a reggae zenének, aminek szövegeiben gyakran dicsőítik Jah-t. A roots reggae fénykorát a kései 1970-es években élte.

A reggae-stílus keletkezését 1968 körül jegyzik és az Upsetters – Return of the Django,
illetve a Maytals – Do the Reggay című számával fémjelzik, mely utóbbiból vélhetően a neve is ered.

A dub-zene a reggae instrumentális verziója, ami a 60-as évek végén alakult ki és a 70-es években lett széles körben ismert.

Ez a zene már nem lett olyan populáris, mint a Ska, vagy a Reggae, viszont nagy szerepe volt más, népszerűvé vált stílusok kialakulásában.

A stílus születése 1966-ra tehető. A történet szerint ebben az évben Jamaicán különösen meleg volt a nyár,

és a sound systemeken le kellett lassítani a Ska felvételeket, hogy tovább bírja a közönség a táncot.

A dub-zene után a 80-as években az electro, szintetizátor-hullám Jamaicára is elért,

így megszületett a karibi ritmusokra épülő diszkózene, a dancehall, mely napjainkig a legnépszerűbb stílus a szigeten.
A dancehall eredetileg a Reggaere épülő zeneirányzat, a rappel vannak azonosságai.

A ragga a raggamuffin szó rövidítése. A dancehall és a reggae metszetében kialakult, főként elektronikus hangszerekkel támogatott műfaj.

Az első ragga stílusba sorolható alkotás valószínűleg Wayne Smith – Under Me Sleng Teng című száma,
amely 1985-ben hatalmas népszerűséget hozott az előadónak.

A „ska” szó eredete nem egyértelmű. Legtöbben hangutánzó szónak tartják, mely a gitár felütéseit utánozza,

de Cluett Johnson „skavoovie” köszöntéséből és a Staya Staya ritmusból is eredeztetik.