Bob Marley

Robert Nesta Marley

(1945. február 6. – Miami, Florida, 1981. május 11.)

 

jhgjg

Ismertebb nevén Bob Marley jamaicai énekes, gitáros, dalszerző és emberi jogi aktivista. Minden idők legismertebb Reggaezenésze volt, ő tette világhírűvé a műfajt. Dalainak vannak politikai tartalmú részei is, de főként azt öntötte dalba amit látott, gondolt.

 

Zenéjén keresztül elősegítette a rasztafarianizmus világméretű elterjedését. Fiatalkora Marley egy kis faluban, a jamaicai Nine Mile-ban látta meg a napvilágot. Apja, Norval Sinclair Marley 1895-ben, Sussexben brit szülők gyermekeként született. Szegényes körülmények között éltek.

 

Norval tengerészeti tisztként dolgozott, amikor feleségül vette Cedella Bookert, a 18 éves sötét bőrű jamaicai lányt. Leszerelése után az apa Jamaicában telepedett le, kis farmot vásárolt, gazdálkodásból tartotta el a családot. Bob tíz éves volt, amikor apja 1955-ben, hatvan évesen szívrohamban elhunyt.

 

Marley gyermekkorában sokat szenvedett a faji megkülönböztetés miatt, félvér mivolta számára is faji, identitásbeli kérdéseket vetett fel.

Marley és édesanyja, apja halála után a fővárosba költöznek, Kingston legszegényebb negyedébe, Trenchtownba egy lepusztult, romos épületbe. A gettóban meg kellett tanulnia, hogyan védheti meg magát, mivel félvér volta és kis termete miatt sok támadás érte.

Marley ekkoriban barátkozik össze Neville „Bunny” Livingstonnal (később Bunny Wailer) és Peter Toshal, később velük kezd el zenélni. Barátai ragasztják rá a „Tuff Gong” becenevet. 14 évesen abbahagyja az iskolát, és a helyi hegesztő műhelyben kezd el dolgozni.

Szabadidejében Livingstonnal és Joe Higgssel, a helyi rasztafári énekessel zenél, utóbbit később Bob mentoraként tartják számon. 16 éves korában Marley már felveszi első számait, melyek a “Judge not”, és a “One cup of coffee” címet kapták. Ekkor még nem keltenek nagy feltűnést, később Bob Marley posztumusz albumán, a “Songs of freedom”-on jelennek meg.

 

Karrier

Bob Marley and The Wailers 1963-ban Bob Marley, Bunny Livingston, Peter Tosh, Junior Braithwaite, Beverley Kelso, és Cherry Smith egy ska és rocksteady zenekart alapított „The Teenagers” néven. Később nevüket megváltoztatták a “The Wailing Rudeboys”-ra, majd a „The Wailing Wailers”-re, végül a „The Wailers”-nél maradtak.

Első közös lemezük, a „Simmer Down” 1964-ben tört be a jamaicai toplistákra, ezzel a sziget legmenőbb bandájává téve őket.1966-ra Braithwaite, Kelso, és Smith elhagyták a Wailerst, magára hagyva Marley, Livingston, és Tosh trióját.

Marley ekkor vált a banda vezérévé, énekesévé és fő szövegírójává. 1966-ban Marley összeházasodott Rita Andersonnal, és az anyja háza közelébe költözött a Delawareban lévő Wilmingtonba pár hónapig, majd a vietnámi behívó elől ismét visszatér Jamaicába.

 

Ekkor tagja lett a rasztafári mozgalomnak, s elkezdte a haját is rasztaként (dreadlocks) viselni. 1968-ban “ganja” birtoklásért letartóztatják és később is számos alkalommal kerül összetűzésbe a hatóságokkal. Később a The Wailers összeállt Lee “Scratch” Perry producerrel, és a stúdió zenészeivel, a „The Upsetters”-szel. Bár a közreműködés csak egy évig tartott, ám annál gyümölcsözőbb volt: ekkoriban készültek a Wailers legjobb számai.

Perry egy szerzői jogi vita után felmondott, ám Bobbal a továbbiakban is jóban akartak lenni és együtt dolgozni. 1968 és 1972 között Bob és Rita Marley, Peter McIntosh és Bunny Livingstone a JAD Records kingstoni és londoni stúdióiba utazott, hogy újra felvegyék a Wailers néhány számát, mivel kicsit finomítani akartak a hangzáson.

Ebből szerzett pénzükből megalapítják a “Tuff Gong” kiadót. 1971-ben a jamaicai születésű Chris Blackwell-nek köszönhetően nemzetközi szerződést kapnak az Island Records-nál. Ettől kezdve a zenekar neve: “Bob Marley & The Wailers”.

 

Első nagylemezüket „Catch a Fire” címmel 1973-ban adták ki, és világszerte nagy példányszámban fogyott. Egy évvel később a „Burnin’” követte, melyen szerepeltek a “Get up, Stand up” és az “I Shot The Sheriff” című számok. Eric Clapton nagy sikert ért el az “I Shot The Sheriff” feldolgozásával, mely az USA slágerlistájának első helyéig jutott el. Ennek hatására Bob Marley világszerte hírnévre tett szert.

 

A Wailers 1974-ben oszlott fel, mivel mindhárom tagja szóló karrier építésébe kezdett, ám a szoros barátságok megmaradtak. A kilépett tagok pótlására beveszi a zenekarba feleségét, Rita Marley-t, továbbá Judy Mowatt-et és Marcia Griffiths-t  és rögzítik a “Natty Dread” című LP-t. A következő évben felveszik a londoni Lyceumban adott koncertjüket, ezt “Live!” címmel adták ki.

Ez után lesz óriási brit sláger a “No Woman No Cry” című szám lassú változata.

 

Bob Marley erősen politikai töltésű szövegeivel a jamaicai tömegek szószólója. Ezért válhatott bizonyos politikai csoportok célpontjává. 1976-ban, egy lövöldözés után, mely kis híján az életébe került, elhagyta otthonát, és csak két évvel később tért vissza. Ugyanabban az évben járt életében először Afrikában, Kenyában, majd Etiópiában. 1980-ban, a zimbabwei kormány meghívására tért vissza koncertezni. Európában is óriási sikereket aratott, és amerikai turnéra készült.

 

Az USA turné szeptemberben Bostonban indult, ahol Bob életében először egy másik szállodában, a zenekartól külön foglal szállást magának. Felesége azonnal tudja, hogy valami baj lehet Bobbal.

A következő állomás New York, ahol Bob az egyik koncerten elájul, majd másnap reggeli kocogás közben összeesik. Néhány nappal később az közlik vele a diagnózist: agytumor, és valószínűleg kevesebb, mint egy hónapja van hátra. Bob ahelyett, hogy lemondaná, ragaszkodik hozzá, hogy elmenjenek a következő helyszínre.

 

Utolsó koncertjét 1980. szeptember 23-án adta Pittsburgh-ban.

Az életében utoljára előadott szám a “Get up, stand up” volt.

 

Bob New Yorkba repül, ahol a szakorvosok felállították a teljes diagnózist: agy-, tüdő- és gyomorrák.

Ezután felesége, Rita tanácsára 1980. november 4-én egy keresztény templomban megkeresztelték és a keresztségben a “Berhane Selassie” nevet kapta, így “keresztény rasta”-vá vált.

Pár nappal később, Németországba utazik egy 72 éves német rákspecialista professzor, dr. Josef Issels klinikájára. Issels professzor próbálja a lehető legjobb kezelést adni, ennek eredményeként Bob általános állapota sokat javul.

 

1981. február 6-án zenésztársai, Junior Marvin, Seeco Patterson és Tyrone Downie közösen rendeznek egy születésnapi bulit Bob 36. születésnapja alkalmából. Együtt tévéznek a klinikán, beszélgetnek, és úgy tűnt, hogy Bob egész jó hangulatban van.

A tavasz beköszöntével azonban dr. Issels bejelenti, hogy itt már nem tud semmit tenni, nincs esély a gyógyulásra.

Bob visszarepül Amerikába, ahol telefonon rendelkezik arról, hogy szerzői jogait a családjára hagyja. “Mama ne sírj, nem lesz semmi baj! Csak elmegyek és megkeresem a helyem…” – mondja az ágya mellett zokogó anyjának.

 

40 órával azután, hogy elhagyta Németországot, 1981. május 11-én, a kora esti órákban meghal Robert Nesta Marley, akit a világ Bob Marleyként ismert meg. Temetése Május 21-én, sok ezer ember jelenlétében tartott szertartáson, jamaicai szülőfalujában épített mauzóleumában volt.

Hamvait özvegye akarata szerint 60. születésnapján, február 6-án helyezték örök nyugalomra Etiópiában, mely a raszták számára az ígéret földje, ahol először lépett trónra fekete császár, Hailé Szelasszié, azaz Ras Tafari Makonnen.

A rendezvény csúcspontjaként óriási emlékkoncertet szerveztek Addisz-Abebában.